Itazurana Lakása

A ház apró méretű, fenyőből és téglából épített ház. Érdekes módon, ennél a háznál télen nyáron hó van. Senki sem érti, így nem merik megközelíteni, és nem akarják megvenni. Vajon lesz vevő a furcsa házra?

A házon látszott, hogy azt modern stílusban építették. Noha jó idő volt, a ház udvarában hó állt. Ita ennek nagyon örvendett, tudta, hogy így lesz legalább egy kis darab Svédország a háza körül, és még farkas formájában sem fogják olyan nagyon könnyen észrevenni a havon.
Ahogy belépett a telekre, érezte, hogy nincs hidegebb, mint kinn, ebből sejtette, hogy a házat átok sújthatja, de a mágiához nem értett, azt sem tudta, hogy létezik-e ilyen? Bár minden fizikai tudását meghazudtolták a képességei, még mindig kételkedett abban, hogy léteznének olyan élőlények, akik kényükre-kedvükre dobálóznának tűzlabdákkal, fakasztanának jeget a semmiből, és csettintésre vezérelnék a szelet. Átok, vagy sem ez megmagyarázta, hogy miért adta az öreg oly könnyedén a derekát a háztól való megválásra.
tudta, hogy későre jár, és reggel sok dolga lesz összeszedni a házat, és a kertet, hogy az ő ízlése szerint nézzen ki, így nem is ácsorgott sokáig a szabad ég alatt és inkább belépett.
A ház belül sem volt nagyobb, mint amilyennek kívülről látszott. Két ember kényelmesen el tudott volna ott éldegélni, de csak akkor, hogyha a kapcsolatuk közeli.
A bel tér nem volt valami érdekes: egy szoba, amerikai stílusú konyha és mosdó.
A ház teljes felfedezését későbbre halasztotta, belépett a szobába, és lehevert az ágyra. Tudta, hogy reggel sok dolga lesz, első ízben egy sövényfalat akart a telek határain növeszteni, hogy eltakarja a kíváncsi szemek elől mindazt, ami a kertben a jövőben történhet. És jól tudta, reggel akkor még egy kertész üzletet is kell keresnie, ahol magokat vagy palántákat tud venni.
Nem tervezgetett sokáig magában, tisztán érzett mindent, amit tennie kell, így hamar el is szenderült.

Reggel. Az ébresztőóra valami folk zenével keltette Itát. A holtak is álmodnak, mindenki. Noha Ita nem érezte magát annak, tudta, hogy az elmúlt pár nap eseménye miatt annak kéne éreznie magát. Ez csupán annyiban mutatkozott meg, hogy rémálma volt.
Egy istálló körül játszott gyermekkori osztálytársaival hosszasan, míg az ő, és később a többiek orrát is valami bűz megcsapta. Hosszasan keresgéltek, végül ő találta meg a szag forrását. Egy szalma bála mögött a szüleit, és önmagát vérben ázva, és látszólag holtan.
Ita alig várta már, hogy reggel legyen. Korán lefeküdt, és tudta jól, hogy mióta más lett, azóta 3 óra már túl sok pihenés volt a számára, de nem akart gyanút ébreszteni a szomszédokban, hogy este 10-kor lekapcsolja a villanyt és már éjfélkor fenn kukorékol. El is kuncogta magát a kialakuló paranoiáján, nem valószínű, hogy a szomszédok éjfélkor leskelődnek, de jobb nem kockáztatni, amíg nem ismeri a környéket.
Tudta, hogy egyelőre a vadászatról is le kell mondani. Az emberek hajlamosak az új fiút hibáztatni az új eseményekért. Nem tudta, hogy mekkora a város, de azt jól tudta, hogy a pletyka gyorsabban terjed, mint a ragály, vagy a tűz. Így ha véletlen eltűnik egy-két vadász, meg vad, akkor hamar elkergetik őt a városból fáklyákkal és vasvillákkal.
Kikászálódott az ágyból, magára öltötte kedvenc öltözetét, és már kinn is volt az udvaron. Meglepetten vette tudomásul, hogy az éjszaka nem hallott hóesést, a lábnyomai mégis eltűntek a hóból. Nem is törődött ezzel sokat, később bőven akad még rá ideje. Tudta jól most mit akar: először is kipróbálja, hogy miféle "átok" verheti a házat, így elugrik valami közeli bevásárló üzletbe, ahol vesz valami olcsó növényt, elülteti, és megnézi, hogy az meg-e marad a hó ellenére.
Amint elérte a kaput, támadt egy jobb ötlete, félrekotor egy kis havat és megnézi milyen alatta a fű, már ha egyáltalán van. Le is lépett onnan, ahonnan a bejárati járdát sejtette, leguggolt és félresöpört egy jó adag havat. A hó úgy 4-5 centiméter vastagon fedhette a talajt, ám nem ez lepte meg, hanem az, hogy a fű alatta olyan életteli volt, hogy az hó alatt lehetetlen lenne neki. Kétség merült fel benne, hogy ami másoknak átok lehet, az úgy fest, hogy számára áldás, és úgy vette észre, hogy már nem is nagyon zavarja az átokverés gondolata. Az egyetlen, ami szomorította az az volt, hogy most nem egy növényt, hanem körülbelül 80-at kell vennie.

/Bevásárló központ/

Újra itt. A hazavezető út nem volt hétköznapi, az utcán a frissen ébredt emberek mind le akarták őt fényképezni mobiltelefonjukkal felemás szeme miatt. "Ha minden egyes fényképért kérnék egy dolcsit, jövő hétre már dús gazdag lennék." gondolta, és igaza is volt ebben.
Nem csámcsogott sokáig a gondolaton, tudta, hogy még dolga van. Így kiment az udvarra, hátizsákjával, és a ház mögött már felfedezett apró méretű bódéból kivett minden kertész szerszámot, amire szüksége lehet. Bedugta fülébe újonnan szerzett hordozható zajszerkezetének kanócait, és 4-esre állította a hangerőt, az ő fülének megfelelt ez maximális hangerő plusz nyolcnak, így tudta, hogy nyugton tud majd dolgozni, anélkül, hogy feltűnne neki a kapuban kiabálok hangja, vagy az utca zöreje.
Hozzá is látott a növények elültetéséhez, tudta, hogy ezzel késő délutánig bőven ellesz, de legalább addig is csinál valamit, és nem a múlton rágódik, vagy tévézik.

A meló elég szépen elhúzódott, de megérte. Pár hónap és a kert úgy fog kinézni, mintha valóban lakna ott valaki.
"Még nem jár annyira későre, elmegyek körüljárni egy kicsit a közeli környéket." Gondolta, és azzal fejben szőtt tervének eleget is tett.

/Park/

Hazaérve szemügyre vette, hogy a saját lábnyomait még mindig látni a hóban. Elmúlt már éjfél. Bement a házba, ledubta ruháit és bevetette magát az ágyba.

Az éjszaka inkább telt nyűgösen, mint rémálmosan. Ita egész éjjel Risa nagy kérdésén rágódott, és tudta jól, hogy csak egy hely van, ahol megközelíthetik a biztos válaszadást: meg kell találnia a város legnagyobb könyvtárát.
Felkelt, összekapta magát, és már indult is.

/Sapiencia könyvtár/

Az éjszaka kivételesen zökkenőmentes volt. Ma már igyekezett a komolyabb ügyeket kézbe venni, így az adásvételit igyekezett rendezni.
Felöltözött, kilépett a szabadba, és elindult az öreg felé a papírokért, aztán hogy átnézze őket a Park felé vette az irányt

//Mystic Shadow-i park/Park//

Hazaérve letette a motrot a ház mellé, letakarta egy ponyvával, és bement a házba lefeküdni aludni.
Álmai csakis a motorról szóltak, a gyönyörű farkas az oldalán, ami olyan szép, mint ő maga farkas alakjában, és a szöveg: "Ha Káosz vezet, add a gyeplőt Szenvedésnek."
Tőkéletes az egész.