Grechen Rowan Blackrock és Lisha Torture lakása

A ház téglából van felhúzva, gyönyörű medence van az udvarban, kocsifelhajtó, és garázs, ami kell. Árban is megfelelt az új vevőnek, így hát övé a ház.

Határozottan elmondhatom, hogy vigyorogva érkeztem az új lakásomhoz. Megérte a pénzét az biztos. A kocsiban a nyakláncomat szorongattam elgondolkodva azon mi vár rám itt. Elvileg semmi humorom eltűnni innen. Kedves kis kégli pont nekem való.
A kocsival leparkoltam a garázs előtt a csomagjaimat még ki sem vettem. Egyszerűen kíváncsi voltam. Jó gyerekes voltam, amiért körbeszaladtam a házat, de elvileg senki sem látott. Vagy igen?
Visszaérve a kocsimhoz kivettem a csomagjaim és becipeltem a házba. Azt hiszem ámulatba ejtett a ház. Jól lehet csak a nappaliban voltam, de a zongora látványa több kincs volt mindennél. Amilyen gyorsan csak lehetett felsiettem a lépcsőn a második emeletre. Elvileg ott a szobám, ha minden igaz.
Egy órámba telt, míg szépen berendezkedtem, most is csak azt tudom mondani: szerintem megérte.
Lementem a nappaliba az igazság az, hogy a zongora vonzott magához. Le is ültem és neki kezdtem játszani egy daltaz új ház illetve lakás kedvéért.

Amint megérkeztem a jövendőbeli otthonom elé, elmosolyodtam. Kívülről nagyon tetszik, olyan mint egy tipikus amerikai családi ház. Egy szép virágágyásokkal teli nagy udvar, meg egy hatalmas tölgy a ház mellet, minek az árnyékában egy hinta húzódott meg. A gyerekkorom juttatta eszembe, a felhőtlen éveket. Ám amint a felhajtóra mentem a kocsival, a garázsban, már volt egy autó. Bár mondták, hogy itt lesz egy lakótársnőm, de nem biztos, hogy ő van itt, az is lehet, hogy a szüleim találtak rám. Óvatosan behajtottam a garázsba, majd elővettem egy-egy kisebb tőrt. Ha nem egyéb, legalább kicsit lelassítom őket. Megfogtam a két bőröndöt, és mind kettőt úgy, hogy elrejtse a kezemben megbújó tört. Óvatosan beléptem, majd körülszimatoltam, nem érzem őket, meg nem is látom őket sehol. Kissé megnyugodva, negáltam a nappali előtt, és visszatettem a tőröket a bőröndömbe. Akkor megláttam egy lányt a nappaliban zongorázni. Bizonyára ő a lakótársam. Oda szóltam neki.
- Helló, Lisha vagyok. A lakótársad. De ha nem bánod, most birtokba venném a szobámat, és később ha szeretnéd beszélhetünk.
Azzal felsiettem a szobámba, pontosan olyan amilyennek elképzeltem. Pont az elvárásaimnak megfelelően rendezték be. Kipakoltam mindent, ami csak a 2 nagy bőröndbe elfért, majd a pakolászás végeztével, elhelyeztem egy képet az éjjeliszekrényemen, amin én és Lucas voltunk. Majd ahogy mindennel végeztem, kicsit lefeküdtem pihenni.

Sokáig abba sem hagytam a zongorázást, mindig ez van, ha leragadok egy mellet. Éppen felálltam volna és mentem volna a szobámba, amikor egy vámpír megjelent a házamban.
Lisha? Lakótárs? Ja, igen a hirdetés, majdnem elfelejtettem.
- Gretchen vagyok, de szólíthatsz Rabyn-nak is. – mosolyogtam, majd ahogyan elment kis idő múlva én is a saját kis kékségembe mentem. Imádom a kék szobákat illetve mindent, ami kék.
Megállva a ruhásszekrényem előtt kiválasztottam szintén kék színű ruhát. Egy törölközővel beosontam a mosdóba szerencsére nem kell ezen osztozni Lisha szobájában is van egy, azt hiszem.
A zuhany mellet döntöttem az gyorsabb, de éhessé is tesz egy kicsit. Ebben a pillanatban nincs kedvem emberre támadni és állatra sem. Valahogy a művért sem szeretem, ember kaját enni meg kész h*ly3ség.
Még egy napot csak kibírok, hiszen mielőtt megérkeztem volna a városba elintéztem egyet. Alig telt el az óta egy nap, gond nem lehet belőle, ha most ezt kihagyom.
Zuhanyzás után magamra csavartam a törölközőt és kimentem a mosdóból. Törölközőben leültem az ágyamra majd hátradőltem. Határozottan jól esett egy kicsit álmodozni. Az igazság az, hogy hiszek az álmokban, nem hiába vagyok álomorzó.
Fél órán át csak egy száll törölközőben voltam az után rászántam magam arra, hogy felvegyem a kék ruhát , amit előkészítettem.
Némi gondolkodás után úgy döntöttem meglátogatom az ,, lakótársamat”. A szobája előtt álltam, kopogtattam, mert csak nem ronthatok be hozzá egy,, Hali mit csinálsz?” dumával.