Lisha Torture

Név: Lisha Torture

Kor: 15O éves (2O éves külsővel)

Nem:Nő

Faj: Vámpír

Megnevezés: "fiatal" vámpír

Holdkő ékszer:

Jellem: Kedves, de ennek ellenére határozott, rendíthetetlen, bátor, hű barát, általában nyugodt, de ha kihozzák a sodrából akkor jobb ha menekülnek, mert ilyenkor féktelenül gonosz tud lenni.

Kinézet: Hosszú fekete haj, sötétbarna szemek, kreol bőr, magas, sportos testalkat.

Képesség: Az elme manipulálása. Bármely teremtményt az agyával, gondoltat átvitel segítségével, képes irányítani.

Előtörténet:

Az én életem egy Amerikai kisvárosban kezdődött 1961-ben Arrwwood -ban. A szüleim tanárok voltak, abban az iskolában ahová jártam. Apum volt a biológia, anyum meg a történelem tanár. A családunk harmóniában élt, mi is olyanok voltunk, mint egy átlagos család, titkokkal és más egyebekkel együtt. Bár az én családom titka mégis sokkal veszélyesebb volt ránk, mint bármely más család titka. Ugyan is a szüleim vámpírok voltak. És én is vámpírnak születtem. Ekkor még nem tudtam, de idővel kiderült, hogy a szüleim nem az igazi szüleim, csak örökbe fogadtak és belőlem is vámpírt akarnak majd csinálni. Bár ezeken a titkokon sok minden állt vagy bukott, de mivel egész életemben ebben éltem, sosem éreztem feszengve magam ezek miatt. Sőt nem is éreztem magam vámpírnak, úgy éreztem magam , mint egy átlagos ember. Gyönyörű éveket töltöttem el Arrwwood -ban , egész 2O éves koromig, amikor is a szüleimnek munkát ajánlottak az Evernight Akadémián. És egyértelmű volt, ha ők mennek, nekem is mennem kell. Ekkor történt, hogy engem is vámpírrá tettek. Nem tudtam mért most de ők döntöttek nem én.

Még jóval az iskolakezdés előtt beköltöztünk a suliba, ami inkább hasonlított egy félelmetes kastélyra, mint egy bentlakásos iskolára. A napjaim azzal teltek, hogy felfedeztem a suli minden zegét- zugát. A sötét toronyszobáktól egészen a pavilonon át az erdőig. Mivel sok elfoglaltságom nem volt, ezért sokat sétálgattam az erdőben, az iskola kezdetéig az erdő összes ösvényét ismertem. De bárhogy is próbáltam, nem tudtam elfogadni a szüleim döntését miszerint, a mi otthonunk az Evernight és ide kell járnom iskolába. Hiányoztak a régi barátaim, a régi iskolám meg minden. A sulikezdés éjszakáján úgy döntöttem megszököm innen. Vissza megyek Arrwwod-ba. És ha nem is sikerülne akkor is legalább a szüleim észre vennék, hogy mennyire vissza akarok menni és , hogy mennyire nem tetszik itt nekem. Halkan kilopóztam a szobámból, majd ki az ajtón és óvatosan letipegtem a lépcsőkön egészen a földszintig, ahonnan már szabad volt az út. Nem vittem magammal semmi felszerelést, sem kaját sem pénzt repülőjegyre, úgy éreztem, nem is akarok megszökni csak a szüleim figyelmét akarom felkelteni. Átfutottam a parkon, majd berohantam az erdőbe. A hatalmas köd miatt úgy éreztem, mintha már mérföldekre lennék az Evernight -től, miközben még alig voltam pár száz méterre. Ahogy az erdőben mind beljebb és beljebb mentem, elértem egy tisztást, ahol megpillantottam egy férfit. Hosszú fekete kabátot viselt, és hirtelen szaladni kezdett utánam. Én félelmemben teljes erőmből rohanni kezdtem , de egy idő után mind nehezebben és nehezebben ment a futás. És ahogy egy kicsit lassítottam, a hátam mögött rohanó férfi rám ugrott és mindketten elterültünk a földön. Rémületemben próbáltam visszaemlékezni az önvédelmi órákra, amiket a régi sulimban tartottak, de képtelen voltam. Ekkor megszólalt a férfi, aki nem is férfi volt, hanem egy fiú.
-Ki üldözött? -én csodálkozva néztem rá.
-Rajtad kívül senki... de te most ...-megakadt bennem a szó.
- Mi? -ekkor beugorhatott neki -De én azt hittem, hogy üldöz valaki és csak azért rohantam utánad, hogy megvédjelek. -egyszerűen nem hittem a fülemnek, de mégis logikusan hangzott, pláne, hogy hogy nézhettem ki akkor amikor megpillantott.
- Rendben ezt értem, de minek kellett leteperned.
-Csak védeni próbáltalak.
-Oké megértem.-mosolyodtam el.-de leszállnál rólam?
- Oh persze. -Mikor felállt, észre vettem egy ismerős jelet az ingén, ez az Evernight címere. Vajon ő is oda jár?
Megkérdeztem és a válasz igen volt. Erre elkezdtünk sétálni és beszélgetni. Amikor elmondtam neki, hogy meg akartam szökni az iskolából, rázta a fejét. Hogy ennyire felkészületlenül indultam el. Ő is elmondott egy két történetet, meg hogy miért is jött az Evernightbe, és a beszélgetés során a nevét is megtudtam.... Lucas. Ez a név teljesen illett hozzá, amint beszélgettünk észre sem vettem, hogy mennyire jól néz ki. Bronzosan csillogó barna, haja csak úgy virított a holdfényben, és azok a sötét zöld szemek. Szélles válla volt, és elég izmos felsőteste. Valahogy így képzeltem el egy tökéletes pasit. Ahogy vissza értünk a suliba, én vissza mentem a szobámba, és készültem az évnyitóra. Már nem volt olyan érzésem, hogy egyedül vagyok az iskolában, most már ott volt nekem Lucas. Habár a megismerkedésünk nem volt valami meghitt, de mégis elég közel éreztem magamhoz. Ahogy felöltöztem siettem is le a nagyterembe, de nem láttam Lucast sehol, csak egy csomó sznob Everinightest, akik tökéletesen illetek az iskolához. Mikor már láttam, hogy hiába várok Lucas sehol, vissza siettem a szobámba.

A az első pár nap így telt, hogy akár hogy is próbáltam , sehol sem láttam Lucast. Majd a hét közepe fele, megpillantottam, épp szembe jött velem a folyosón, de rám se nézett. Köszöntem neki, de ő úgy nézett rám mintha most látna először. Talán nem voltunk jó barátok, de úgy éreztem ő áll a legközelebb hozzám ebben az iskolában a sok sznob diák közül. Így hát még aznap letettem Lucasról. És épp azon a nap este sétálgattam a parkban, majd visszafele, leültem a pavilonban. Amikor is megérkezett Lucas, és azon nyomban beszélgetni kezdtünk. Természetesen megkérdeztem, hogy mért nézett engem levegőnek az előző napokban. Erre a válasz csak az volt, hogy nem akar veszélybe sodorni, mert ő nem az a jófiú fajta. Meg hogy , kissé nyögdösve az is elmondta, hogy szimpatikus vagyok számára. Ahogy tovább és tovább fűztük a beszélgetést , oda lyukadtunk,ki, hogy Lucas randira hívott, a hét végen Rivertonba. Egész héten csak az az egy nap járt a fejemben, hogy egyedül Lucassal, valahol Riverton -ban. Amikor meg eljött, megpróbáltam jól kinézni, amennyire persze én jól tudtam kinézni. De úgy láttam Lucasnak így is tetszem. Egy csodás , szinte tökéletes randit töltöttünk el együtt. Nevettünk a régi filmeken, majd egy pizzázóban gyertyafénynél meghitten beszélgettünk. Azután az este után, a suli összes nagyképű diákjának az orra alá dörgöltük, hogy mi együtt vagyunk és jól érezzünk magunkat. Csúnya tekintetek ostoroztak minket, de nem érdekelt, ki mit gondol, mi jól éreztük magunkat. Egy idő után, még egy pár új barátra tettünk szert, akikkel kialakítottuk magunknak azt a kört amiben jól érezhettük magunkat. Minden tökéletesen ment, míg nem el nem jött az őszi bál éjszakája. Mindaddig nagyon vártam, és azt hiszem elég jól is néztem ki. Az este maga tökéletesen telt, majd mikor már kissé elfáradtam, Lucassal kimentünk a pavilonba, és beszélgetni kezdtünk, a beszélgetésből csókok lettek, és ezek a csókok mind inkább kezdtek él mélyülni és egyre szenvedélyesebbek lettek. Nem is volt nagy baj, míg nem a szenvedélyes csókok hevében Lucas nyakához nem kerültem, és megharaptam. Élveztem ahogy Lucas édes vére lecsusszan a torkomon. Mire észbe kaptam , hogy mit tettem, Lucas mar eszméletlenül feküdt a földön. Nem tudtam mit tegyek, segítségért kezdtem kiabálni, amíg Cortnéy oda nem jött, és meglátta a vértől piros számat és fogaim. Ekkor elmosolyodott és azt mondta.
- Éppen ideje volt, hogy csatlakozz hozzánk.. a vámpírokhoz.
Én egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mit tettem, soha az életemben ezelőtt nem haraptam meg senkit. Amikor a szüleim is megérkeztek, elmondták, hogy Lucasnak nincs nagyobb baja, rendbe fog jönni, és nem fog emlékezni semmire. Tehát hazudnunk kell neki valamit a sebhelyéről. Másnap, mikor Lucas már rendben volt, és kérdezősködni kezdett, nagyon kínosan kezdtem érezni magam, de mégis hazudta, neki, szemrebbenés nélkül. Bár a titok súlya nehéz volt, mégis sikerült megtartani. Hisz mégsem mondhattam, el neki, hogy az Evernigt tele van vámpírokkal, és épp hogy egy pár ember diák van az iskolában. Fejvesztve menekült volna előlem. Ám erre nem kellet sor kerüljön mert Lucas mindent elhitt nekem. És így ismét boldogan és szerelmesen töltöttünk el egy jó pár hónapot. Míg nem egy nap, Raqhel arról panaszkodott, hogy valami nincs rendben az iskolában. És ő a tetőről éjszakánként lépteket, meg kaparászásokat hall. Ekkor arra gondoltam, hogy Erick keze van a dologban, mert már egyszer megpróbált lecsapni Raqhelre, de akkor megakadályoztam, mi van ha még nem tett le róla. Aznap éjjel kimentem a tetőre és megpróbáltam elhelyezni magam, hogy körül belül hol lehet Raqhel szobája. Ahogy behatároltam magamnak azt a rész, és közeledni kezdtem kaparászást halottam, és megláttam Ericket egy ággal a kezében kapargálta a tetőt. Rászóltam, de nem akart lelépni, a kis dumából egy elég veszélyes szócsata lett, majd bele haraptam Erick karjába, hogy meg tudhassam az érzéseit, gondolatait. Erre még a szüleim, tanítottak, és azt is megengedték, hogy rajtuk próbáljam ki. Bennük csak szeretetet éreztem, ezzel ellentétben Erick maga volt a gonosz, csak harag és bosszú, meg gyilkozáslást éreztem a vérében. Ekkor már ő maga is egy kis veszekedés után elment , de mikór már vissza fele tartottam megpillantottam valakit a tetőn. Oda szóltam, azt hittem Erick jött vissza, de nem Lucas volt az. És az én szám vértől ragacsos, szemfogaim kint. Próbáltam megnyugtatni, de ő csak hátrált majd elfutott. Ekkor tudtam, hogy valamit tennem kell, mert ha a szüleim vagy az igazgatónő megtudja, hogy egy ember tudomást szerzett a titkainkról, akkor Lucasnak vége. Másnap úgy döntöttem felkeresem Lucast és elmondok neki mindent ő biztos megért. Ám neki aznap épp vizsgája volt, de én mire beértem óra után a terembe, ő már nem volt ott, hamarább befejezte, és elment. Haza ment karácsonyra. Bizonyára sosem jön vissza, soha többé nem láthatom őt... megutált, megutálta azt ami vagyok.
Ez az önsajnálat ment nálam egész új évig, amikor is erőt vettem magamon, és egy e-mailban mindent leírtam Lucasnak, azt, hogy én haraptam meg, azt hogy itt mindenki vámpír és mindent amiről eddig el hallgattam. Ám a végére biggyesztettem, hogy tudom, hogy engem utál, de akkor is szépen kérem tartsa meg a titkomat. A levél elküldése után minden egyes nap az e-mailjaim között kutakodtam, hogy hátha írt, de semmi. Már tudtam, hogy Lucas sosem tér vissza hozzám. Majd eljött a szünet vége, én reménykedően álltam az ajtóban és vártam Lucast. Nem jött. Ám Raqhel igen, és azonnal hozzám sietett, amíg beszélgettünk a tömegben megpillantottam őt. Lucas volt az.. vissza jött. Bár ahogy észrevett elfordította a fejét és felment a szobájába. Nem bírtam tovább Raqhellel beszélgetni, a szomorúságtól el voltam kenődve , így hát sétálni indultam. Mire vissza értem már sötét volt. Próbáltam a suliban keresni egy helyet, ahol egyedül lehetek. Ekkor Lucas hangját halottam. Nem hittem a fülemnek. Ő volt az , és beszélni akart velem. Fel mentünk egy elhagyatott szobába, ahol beszélni kezdtünk, Lucas elmondta, hogy még ő sem érti, de még szeret mindannak elemére amit már tud, és hogy senkinek sem mondott el semmit. Végül addig fűztük a fonalat, amíg ismét kibékültünk, és vadul csókolózni nem kezdtünk. Mondtam Lucasnak, hogy ez veszélyes, de nem zavarta, sőt egy pár perc után még ő kért, hogy ha szeretném csak nyugodtan harapjam meg. Meg is tettem,de most nem szívtam ki sok vértét, de láttam, hogy ő annyira élvezte ezt mint én. Mikor már halottunk a takarodó jelzését, lementünk, majd elbúcsúztunk égmástól. Másnap nem láttam sehol bárhogy is kerestem. Majd Vic oda jött hozzám és elmondta, hogy rosszul van. Felsiettem hozzá, és neki is olyan tünetei voltak mint nekem így harapás után, messzi dolgokat halott meg szagokat érzett meg minden. Az érzékei fel erősödtek. Ettől megijedtünk, de végül elmúlt és tudtuk, hogy nem lett ő is vámpír, ez csak egy átmeneti állapot volt. Ám ahogy telt az idő, félve fedeztük fel, hogy Lucas osztozik a képességeimben, de nem lett vámpír. A dolgok szépen és jól teltek, egészen márciusig. Az eső szinte fátyol két zuhogott, ezért egy pár barátommal együtt felmentem anyuék lakosztályába. Ott beszélgetünk egész jól, amíg szoba nem hoztam azt amit még Lucas mondott nekem, hogy az egyik őse ide járt. És hogy párbajba keveredett ezért kicsapták, és akkor tört ki az a festett ablak a nagyteremben. A szüleim és Balthazár össze néztek és hirtelen Lucasra támadtak. Nem értettem mi van, és azt sem, hogy Lucas hogy tudott elbánni mindhármukkal. Amíg a szüleim és Balthazár feküdt, Lucas kirohant az ajtón és azt kiáltotta nekem, hogy szeret. Majd elmenekült az erdőn át. Egy kis időre rá a szüleim elmondták, hogy Lucas a Fekete Kertszt tagja, akik vámpírokra vadásznak. És ezt abból a történetből tudták meg amit mondtam. Lucas csak infóért volt itt, hogy megölhessenek majd minket. Ekkor idegességemben utána iramodtam, mert tudtam, ha eléri a Bosztoni buszt akkor meg menekül. Teljes erőmből szaladtam, amíg a megállóba nem értem, még van időnk... hol lehet Lucas. Próbáltam arra hagyakozni, hogy ismerem őt és biztos, hogy valahova a közelbe rejtőzött el. Egy kis idő múlva meg is találtam egy régi raktárban. Hevesen veszekedni kezdtünk, hogy mért hazudott nekem, meg minden. Elmagyarázott mindent ő sem maga választotta ezt a sorsot, és én sem. A beszélgetés végére tisztáztuk mindent, és eldöntöttünk, hogy szeretjük egymást és szükségünk van egymásra, ezért elszöktem vele. Nem mentünk vissza sem a Fekete Kereszthez, sem a szüleimhez, megszöktünk együtt. Mivel Lucas és én is már 2O évesek voltunk, találtunk magunknak munkát, és jól elvoltunk, bár Lucas nem akart vámpír lenni, amíg nem készült fel teljesen.

Ez az idő 23 éves koromban jött el, amikor is Lucast megöltem, majd adtam a véremből neki ez által ő is vámpír lett. Több évtizeden át boldogan éltünk, mindaddig, amíg a múltunk utol nem ért bennünket. Vagyis a szüleim. Mikor meghatoltuk, hogy a nyomunkban vannak , bármennyire is fájt, külön váltunk, mert így nagyobb biztonságban voltunk. Ő Európába utazott én meg ide Mystik Shadow városába. Bár a kapcsolatot még mindig tartjuk de mégsem az igazi. Tehát ez az én történetem... így jutottam el ide Mystik Shadowba.

Drága Lisha!

Pechedre pont a szemét admint fogtad ki midőn visszatért.
De megpróbálok finom és udvarias lenni.

Az előtörténeted első fejezetét olvastam el, de az alapján látszik, hogy egyenlőre nem kell a többivel foglalkozni ugyanis: Senki nem születik vámpírnak. Harapás -> véritatás, ez a vámpírrá válás rendje. Ez alapján kérlek dolgozd át az előtörténeted, és jelezd ha kész leszel. Utána értekezünk tovább.

Jó munkát.
Laki

Készen is volnék. Javítottam. Az eleje, kissé félreérthető, de ha az első fejezetet elolvasod, meglátod, hogy változtattam.
Remélem így jó lesz.

Lisha.

Oké, így már elfogadom. Bár vannak benne helyesírási hibák, de nem vészes. Amúgy a story valahogy ismerős, csak nem tudom honnan. Majd azért nézz körbe, hogy milyen erők fölött van uralma itt a vámpíroknak. Pl. eddig nem jött elő, de a vérivásos gondolatolvasást, személy szerint hülyeségnek tartom. Itt alapképesség az elbájolás (csak halandókra) illetve mindenkinek van valamilyen különleges adottsága ami vele együtt fejlődik.

Na ha már Laki elfogadta az előtörid, akkor már csak egy lépés van! Válassz magadnak lakótársat, ahová beírhatlak.

Köszi: Admin!

Már találtam is lakótársat... Gretchen Rowan Blackrock-ot. És beszéltem is vele, ő se bánja ha lakótársak leszünk.