Romeo szobája

A szoba tipikusan fiús, az ágy mégis nagy. Kicsit régimódi keleti stílusú. Ha éppen probléma merül fel itt nyugodtan ki tudja ereszteni a gőzt Romeo.

Amikor beléptem a szobába, megtorpantam.
- Azta! Melusia jó munkát végzett. - montam csöndesen. A barátnémnak csak annyit mondtam keleties legyen a szoba és voálá. Az is igaz, úgy nem nehéz, ha a gondolatával teremt az ember. Melusia jó képességeket kapott.
Beljebb mentem és az ágyra vetettem magamat.
- Istenem, ez csodás! Hálám sírjáig üldözni fogja kis lakberendezőmet. - jelentettem ki. Hát igen. Míg ő sírba kerül mág jó néhány század elrepűl.
Eszembe jutott Zoey és képességeim révén meglestem, mit csinál. Tudom, hogy nem illik, de a kíváncsiságom túltett rajtam. Leskelődés közben kipakoltam a cuccaimat. Mivel szerelmem rám gondolt rögtön láttam mindent tisztán. Hát igen, ő még úgy tudja, mindent én csináltam. Pedig ez nem igaz!

Már régen elpakoltam mindenemet, amikor éreztem, hogy Zo a szobám felé veszi az irányt. Majd be is kopogott. Gondoltam, hova tart ezért úgy döntöttem megelőzöm. Az én szobám ablaka pontosan a medence és a kert felé nyílt. Gyorsan kinyitottam és kiugrottam rajta. Jól éreztem, Z még nem ért le. Ölbe tett kézzel álltam meg a medence mellett és vártam Zoey meglepett arcát amint leér és ott talál.

//Udvar és medence//