Hannabell Risa Hawkeye

**Hannabell Risa Hawkeye** Vas. Feb. 13, 2011 6:30 pm

Név:Hanabell Risa Hawkeye (Risa)

Kor:19

Nem:Nő

Faj:Vérfarkas

Farkas:Dús, szürke bunda,nyakszirttől hátközépen végigfutó ezüstös csík húzódik a farokvégéig, élénk kék szemek. Hannabell Risa Hawkeye Farkas

Képesség: Fajtársakkal való mentális kommunikáció nagyobb távolságból is.

Jellem:Alapból csöndes, visszahúzódó és magának való lány vagyok, de ha olyan személlyel találom szemben magam, akkor nagy a szám, esteleg b*nkó vagyok.

Kinézet:: Magas, nőies, sportos, kreol bőr,barna szem, középhosszú hullámos haj.

Múlt: A múlt számomra nem lényeg, pedig az ember múltjában sok dolog lehet fontos.
Először is 1992 május havában születtem, Rómában. Édesapám mexikói, édesanyám itáliai, két bátyám van. Három éves koromban Kanadába költöztünk, apám egy favágó céghez ment dolgozni, anyám varrónőként helyezkedett el, a legidősebb bátyám (Michael) irodai munkás, a fiatalabbik (Christian) lovász lett. Chrissel lógtam folyton, így megtanultam lovagolni, vonzódtam az állatokhoz. Tizenöt évesen modellkedni kezdtem, tini divatlapoknak.
Tizenhét éves koromban egy terep lovaglás alakalmával, a lovam, BlackStar megijedt valamitől és ledobott,én meg bevertem a fejem és elájultam. A következő emlékem az, hogy egy kórházban fekszem, piszkosul fáj a jobb karom, és édesanyám kiabál az orvossal és Chrissel. Mint megtudtam egy bitang nagy farkas harapott meg, olyan, amilyet a környéken még senki sem látott. A sebem maradéktalanul begyógyult, az egyik ápolónő pedig elküldött a hegyekben élő indiánokhoz, a rezervátumba.
És így is tettem. Az indiánok maguk közé fogadtak, rengeteg ősi legendát meséltek nekem, és mielőtt kérdezhettem volna bármit is, ők már válaszoltak. Majdnem egy hónapig voltam velük, mikor a telihold előtt pár nappal nagyon furcsán éreztem magam, be mentem a törzsfőnökhöz, Nagymedvéhez, és ekkor egy mindennél ősibb történetet mondott el nekem. "Az őseink mások voltak, mint mi. Ők ha akarták, nem emberként jártak-keltek az erdőkben, hegyekben, havasokban. Az ősök rendelkeztek a csillagok ajándékával, és minden holdtöltekor emberfeletti hatalmuk megnőtt, és kiteljesedett. Őseink voltak, amikor nyersen ették a húst, az áldozatok vérének minden cseppjét kiélvezték, de nem úgy mint a vámpírok, mert őseink tisztelték áldozataikat, és hálát adtak a vadászatok után a csillagok szellemeinek a zsákmányért. Őseink hatalmas testű vadakat birtokoltak, kik az éjszakába nyúló üvöltésükkel félelemben tartották az erdőket és az embereket. Ők voltak a Vérfarkasok."
Nagymedve története hihetetlenül szíven ütött, és megértettem, hogy mi lett a sorsom. Még másfél évet töltöttem otthon a családommal, eltitkolva előlük, hogy mi vagyok, ez idő alatt felhagytam a modellkedéssel, a lovaglást először megpróbáltam abbahagyni, de úgy tűnt a lovam megkattant volna, ha otthagyom. De végül el kellett jönnöm otthonról, és máshova menni. Összepakoltam, a bankkártyámon volt egy adag pénz, nagyiktól, és persze a modellkedés meg a havi zsebpénzecske. Írtam egy levelet a szüleimnek, megadtam nekik az új mobilszámom benne, és leírtam, hogy mi lett belőlem, így nekik is jobb, ha egy ILYEN nincs a nyakukon.
Most úton vagyok Mystic Shadowba, ahol évszázadok óta hemzsegnek a vámpírok, de azt hallottam a vérfakasok is lassan beszállingóznak ide.