A konyha

A konyha modern, és minden felszerelés megtalálható benne.

Lassan besétáltunk a konyhába, én pedig leültem a pulthoz. Csak néztem Romeot, és ezernyi gondolat keringett a fejemben. Kezemet lágyan a pultra helyeztem, és lassan dobolni kezdtem az ujjaimmal.
-Mire is vagy tulajdonképen szomjas?-kérdeztem pimaszul. Élő donorból, vagy csak üvegből? kérdeztem gondolatban és pimasz mosoly húzódott ajkaimra. Még mindig felpezsdültem attól, ha Rom vére az ajkamhoz ért, bíztam benne, és tudtam, hogy bármire képes lenne miattam, de én is a tűzbe mennék érte.

Ahogy a konyhába értünk, rögtön a hűtőhöz mentem. Zo kérdése meglepett.
- Hát nem is tudom. - viccelődtem és gondolkodva megfogtam a fejem.
- Én úgy emlékszem, hogy a mi étrendünk nem nagyon változatos, de ha te tudsz más olyan laktatót mondani, mint a vér, akkor szívesen megiszom azt is. - kacsintottam. Kivettem egy zacskót és egy pohárba töltöttem vörös, éltető tartalmát.
- Te nem kérsz? - kérdeztem és kinyakaltam a pohárból mindent, az utolsó cseppig.

Rom mit sem vett fel abból amit üzentem neki... Na nem mint ha akkora baj lenne, csak azért furi. Elnéztem ahogy hozzám beszél, és kiissza a pohár tartalmát, én pedig csak tagadón rázni kezdtem a fejem, hogy nem kérek.
-Én másra vágyom.-magyaráztam csendesen, lassan odasétáltam a hűtőhöz, majd kivettem pár alapanyagot. Már pedig akkor is megszegem a diétámat. Elővettem egy serpenyőt, majd gyors egymást követő kézmozdulattal bele ütöttem a tojásokat.
-Nem kell mindig vért inni, nekem azért még gusztustalan.-magyaráztam kedves hangon, miközben készítettem a rántottámat. Hiszen nem tiltott dolog mást is ennünk. Szóval ha lehet akkor inkább kevesebb vér, és több emberi kaja, holott tudom, hogy annyira nem lakunk jól tőle, de ezt részesítem előnyben.

Csöndesen figyeltem kecses mozdulatait, amint emberi kaját teremt magának. Eszembe jutott, miért is változtattam át annak idején. Belehalnék, ha nem lehetne velem.
- Nekem pedig az gusztustalan, amit te művelsz ott. - mutattam a serpenyőre. Én már annyira elszoktam a "normális" kajától, de ő nem hagyta el, és ennek részben örülök. Amíg bevisz a szervezetébe egy vámpír számára is éltető dolgokat, addig semmi akadálya.
Felültem a pultra és onnan néztem, hogyan sürög-forog. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Igen? -kérdeztem.
- Rendben..., jó. - bólogattam. - Mikor? ... Jó, jó, persze! - leugrottam a pultról, mert Z útjában voltam.
- Igen, megvan. Ok, köszi. Szia! - tettem le a telefont.
Egy kancsóba vizet öntöttem, majd megöntöztem az összes növényt, ami a konyhában szomjazott.

Csendesen ügyködtem a konyhában, és én azért sem fogok tömegszámra vért inni, így diktatórikusan kezdtem el emberi kaját gyártani. Meg kell hagyni, még mindig otthon vagyok ezekben. Lázasan dolgoztam a kajámon, miközben Rom pillantását éreztem a hátamon. Végül ahogy elkészültem indultam is a pult felé, miközben Rom telefonált isten tudja, hogy kivel. Csak néztem, hogy mit csinál, miközben én már vígan falatoztam. Mikor Rom letette a telefont felé fordultam.
-Ki volt az?-kérdeztem csendesen, majd újabb adag rántotta landolt a számban. Míg vártam a válaszát el is mosogattam magam után, majd újra leültem a székre.
-Ki kéne találni valamit. Kicsit unalmas errefelé, meg kéne keresni a szomszédokat, vagy nem tudom.-vetettem fel mosolyogva. Igazából fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálni, de hát most ez van...

Zo enni kezdett. Továbbra sem bírtam felfogni, hogy képes megenni azt a .... mindegy.
- Csak az egyik haverommal. Tartozik nekem, és én most behajtom rajta. - mosolyodtam el. Semmit sem ártultam el neki abbol, amire készülök. Hamarosan itt van az évfordulónk, Isten tudja hányadik, és szeretném meglepni.
- A szomszédokat? Áh, nem hinném, hogy egyet is itt találunk. Inkább gyere, nézzük végig a várost, hátha találunk valami érdekeset. - Igazából tudtam, hova szeretném elvinni. Olyan helyre, ahol felfrissülhet, helyretehet magában mindent, és ahol a legszívesebben lenne. Amióta ismerem, és már ismerem egy jó ideje, mindig is szeretett lovagolni. A parkba szerettem volna elvinni, ahol kedvenc állatai között kiélheti magát.
- Hagyd, majd elmosogatunk. - mosolyogtam rá.
Segítettem felvenni a dzsekijét, és én is magamra kaptam a sajátomat, majd kiléptünk gyönyörű kis házikónk vastag, mahagóni faajtaján.

// Mystic Shadow-i Park / Lovarda //

Lassan megkajáltam, majd szerelmemet kezdtem el kérdezgetni. Ám amit mondott arra össze szaladt a szemöldököm.
-És én erről miért nem tudok?-kérdeztem kicsit élesebben, majd csípőre tettem a kezem, már megint titkolózik. Komolyan mondom, nem hiszem el, azt is felvetem, hogy mehetnénk a szomszédokhoz, de Rom más véleményen van. Felőlem!
-Jó felőlem aztán mehetünk. Édes mindegy, hogy mit csinálunk.-vontam meg a vállam. Rom azt mondta hagyjam a mosogatást, de én nem szeretem a kuplerájt, ezért gyorsan elmostam a dolgokat. Végül Rom segített felvenni a kabátomat, és kiléptünk a házból, fogalmam sem volt, hogy hová megyünk, de bíztam Romban.

// Mystic Shadow-i Park / Lovarda //