A hálószoba

A szoba igazán egyedi, talán nem is engedhetik meg maguknak sokan, mégis ez lett a tubicák közös szobája. A víz pedig mindig nyugalmat áraszt.

A közös hálószobába vittem, ami gyakorlatilag egy medence közepén volt. Plusz egy pont Melusiának. Az a csaj tényleg elképesztő tud lenni. Még el is mosolyodtam volna, ha nem ezen az estén látom meg.
Lettettem Zoey-t az ágyra és szótlanul a konyhába mentem. Ezúttal két egész üveg vérrel tértem vissza. Az egyiket odaadtam Z-nek, a másikat letettem a bal éjjeli szekrényre.
- Jobb, ha megiszod az egészet. Most szükséged van rá. - mondtam és levettem a véres pólóm. Az ágy mellé dobtam, majd befeküdtem. Jól esett egy kicsit pihenni is. Elvettem az üveget és inni kezdtem. Egyre jobban éreztem magamat, ahogy a vörös folyadék betöltötte a gyomromat és gyógyító ereje behatolt a szöveteimbe. Behunytam a szememet és egyszerűen jólesett, hogy nem csinálok semmit.

Rom a közös hálószobánkba vitt, ott letett az ágyra, és még mindig nem szólt semmit. Könyörgöm, nem az én hibám... Kisétált a szobából, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy vízbe fojtom magam. De Rom túl hamar ér vissza. Két üveg vért hozott be, én pedig szótlanul meredtem rá. Főleg ahogy befeküdt az ágyba. Itt pattantak el a idegeim, a vérrel teli üveget a falhoz vágtam, majd kiugrottam az ágyból.
-Jó csináld ezt nyugodtan ha szeretnéd, nem az én hibám, hogy a véremet vette Seb!-emeltem fel a hangom, és remegni kezdtem az idegességtől, néztem ahogy a vizet beszínezi a falról lefolyó vér, majd lassan Romhoz sétáltam, és fenyegetően közel hajoltam hozzá.
-Nem érdekel mit gondolsz, vagy most mi a bajod, de én nem kérek a nyers pusztaságból. Elegem van az életemből.-magyaráztam, és hagytam, hogy rózsaszín könnyeim behálózzák az arcom, végül levettem a holdkövet tartalmazó gyűrűt, bele dobtam a vízbe, és lassan elindultam kifelé a szobából. Mindjárt hajnalodik, én pedig véget vetek az életemnek, nem szeretem, ha Romeo ilyen... Ilyenkor félek tőle.

//Udvar//

Z megkergűlt. Nem értettem mi a baja. A falhoz vágta a vérrel teli üveget! Hé, azért én fizettem! Aztán elkezdett fenyegetőzni. A holdköves gyűrűjét a medencébe dobta és kiviharzott. Nem is hagyott időt a reagálásra. Utáltam, ha ilyen!
Feltápászkodtam az ágyból és felmértem a terepet. Hamarosan felkel a nap és Z is megsemmisül, ahogy a másik kettő. És ő is miattam, ezt nem engedhetem! Őt nem!
Beugrottam a vörös vízbe és kihalásztam a gyűrűt. Kiszálltam és kisiettem utána. Egy szál farmerban voltam, csurom vizesen, és legfőképp mérgesen.

//Udvar//