Lisa Lovegood

Név: Lisa Lovegood

Kor: 267 éves (27 évesnek néz ki)

Nem:Nő

Faj: Vámpír

Megnevezés: "Felnőtt" vámpír

Holdkő ékszer:


Jellem: Barátságos, de fegyelmezett is tud lenni. A diákokkal is tud nevetni, de aki már túlzásba viszi, annak is csak egy ravasz mosoly mellett szól rá.

Kinézet: Szőke haj, sötét barna szemek, fehér bőr és ápolt körmök

Képesség: tudja irányítani az íróeszközöket, kéz nélkül ír mindenre.

Előtörténet: Régen Amerikában tanítottam rajzot, de kevés volt a pénz (ezen én is csodálkoztam, pont Amerikában!) és el kellett hagynom az iskolát. Hazajöttem Európába, és utána Mysicshadow-ba mentem, hátha itt találok valamilyen munkát. Elsősorban rajztanárnak jelentkeztem, vagy takarítónőnek, mivel a szenvedélyem a lakberendezés, a tisztaság és nem utolsósorban a hangulat.
Hát ugye 240 évvel ezelőtt, amikor betöltöttem a 27. életévemet, a férjem rendezett nekem otthon egy házibulit, és ez annyira jól esett! Mindenre figyelt, főleg rám. És amikor kimentem az udvarra, hogy kivigyem a szemetet, egy férfit láttam meg az utca túloldalán, és egyenesen a nyakamhoz jött, nagyon gyorsan, szinte a szememmel követni se bírtam. És megharapott. Nagyon fájt, és bementem a házba, szóltam a férjemnek, hogy lásson el, de ehelyett elment, és azóta a nyomát se láttam. És ekkor változtam át vámpírrá, nem tudtam uralkodni magamon, és megöltem a házvezetőnőt. Eltelt egy pár év, mire visszatért a régi énem, és ugye a vámpírok nem lehetnek terhesek, örökbe fogadtam 2 lánycsecsemőt, akik soha nem tudták meg, hogy örökbe vannak fogadva, a saját lányaimként kezeltem őket. És egy ember szeretőre is találtam, aki később a férjem lett.
De viszont nagyon gyorsan nőttek a gyerekek. Az egyik még csak 1 éves, és már úgy néz ki, mint egy 6 éves gyerek, de most már lassabban nő.
Boldog családban éltem, egy hűséges férjjel, bár féltem, hogy nem fogom túlélni azt a napot, amikor már öreg lesz, és én mellette még fiatal vagyok, a gyerekeimmel szemben is.
És végül eljött a pillanat. Meghalt, a gyerekeim meg már férjezett lettek, és elmentek. Ismét egyedül maradtam, és letörten, de soha nem mutattam ki az igazi érzéseimet.
Aztán jött az első világháború, sokat kellett menekülnöm. A lányaimról semmi hírt nem kaptam, és nagyon aggódtam értük, de idővel már elfelejtettem őket. Végül hála Istennek, megmenekültünk a háborúról, egy pincében laktam, és állatokat ettem. Így is sok vért láttam már, volt, amikor egy halottból ettem, mert olyan helyen voltam, ahol még a madár se járt. De végül, jött a második világháború, és ő hadba vonult az ország védelmére. Imádkoztam, hogy épségben hazatérjen, de nem. Már az első nap fejbe lőtték.
Én meg visszavonultam a régi pincémbe, és ott voltam körülbelül 10 évig. Ki se jöttem. És teljesen ki voltam száradva. De arra járt egy férfi, és megmenekített. Felismert, azaz tudta, hogy vámpír vagyok, és előkerített nekem vért.
De én először elutasítottam. Minek nekem élni, így is elveszítettem két szeretőt? Mégis, mit várjak el az élettől?
Ő viszont nem adta fel, és végül megengedtem. Kiderült, hogy ő az én dédunokám. Hála Istennek, mivel ajándékozott meg? És hát, annyira jóképű volt meg minden, nagyon szimpatikus volt nekem. Ahogy teltek az idők, már egyre jobban gyógyult a sebem, és egy ő lett az új ember szeretőm.

Kedves Lisa Lovegood!

Az előtörténeted szép, elfogadom. Válassz lakást, hogy hol szeretnél lakni, és beírlak.

Jó játékot.

Admin!

És hol tudok házat választani? :S

Linkelsz nekem egy képet és kiválasztod, hogy a keleti vagy a nyugati lakónegyedben szeretnél-e lakni.