Botanikus kert

Egy hatalmas üvegház, halvány fény világít bent. Több száz trópusi és egyéb növény található benne. Állandó nyitva tartással. Sok ember és egyéb lény fordult már meg itt. Szerelmesek, pszichopaták és egyéb őrült emberek és lények kedvelt helye.

Mikor beértem a városba, azonnal a botanikus kert felé vettem az irányt. Csendesen sétáltam, és vártam, hogy ma mit hoz az éjszaka. A hold követ tartalmazó gyűrűmet megfordítottam, majd beljebb sétáltam a kertben. Élveztem, hogy végre este van. Kissé beljebb sétáltam, és eltűntem a növények között.

A parkhoz vezető utat már jól ismerte Ita, elég volt egyszer eljutnia oda, és azonnal meg is jegyezte oda az utat.
A kert hatalmas volt, tele mindenféle változatos fűvel, fával és cserjével, de hiába volt sok minden, Itának nem tudtak újat mutatni, mindet ismerte.
Jobb ötlet híján csak a Holdat bámulta és elindult sétálni.

A szemeim kiélesedtek, valaki rajtam kívül behatolt a kertbe. Azonnal bele szimatoltam a levegőbe, számomra rémisztő illatot fújt felém a szél. Egy vérfarkasét. Mozdulatlanná dermedtem. Megvártam, míg elsétált mellettem, észre vehetetlen voltam, legalább is a szem számára. Mikor a farkas elhaladt mellettem, a háta mögé kerültem, és úgy követtem, kíváncsi voltam, mikor vesz észre.

Ahogy ment, egyszer csak megzörrent az aljnövényzet. A szél nem fújt, és vad se nagyon élhet itt, a város közepében. Nem nagyon fordított felé túl sok érdeklődést, de tudta, hogy érdemes résen lennie. Némi kis séta után, a háta mögül hallotta az úton enyhén kopogó lépteket, de szívverést és lélegzetet nem. "Helyes" gondolta, nincs annyira közel az a valaki hozzá, hogy hozzáérhessen.
További séta után már nagyon unta, hogy még mindig jön utána, fejét ugyanúgy előre tartva hátrakiáltott:
-"Nyugodtan sétálhatsz mellettem is, nem sántikálok rossz dologban, de neked biztos van jó okod mögöttem járkálni."
Felkészült arra, hogy ha esetleg zsebtolvaj, akkor orrba veri, és inkább ott hagyja magára.

Kis séta után rájött a pasas, hogy mögötte vagyok.
~Pff szánalmas lény!~gondoltam, végül egy gyors mozdulattal elébe kerültem.
-Farkas!-köptem ki a szót, mintha egy undorító bogár lenne.
-Mit keresel itt?-sziszegtem, nem foglalkoztam a bemutatkozással, egyszerűen nem érdemli meg, korcs és kész, már csak az a kérdés, hogy ő tudja-e mi vagyok, illetve mivel áll szemben.

A lány nem a várt hatást produkálta. Szinte azonnal elötte termett. Nem lehetett valami bőbeszédű, meg felesleges bolondságokat is beszélt. Közölte Itával, hogy melyik fajba tartozik, amit már jól tudott jó pár éve. És ráadásul megkérdezte, hogy mit keres ott? Ita attól tartott, hogy magánterületre tévedt, de sehol egy tábla sem jelezte, hogy oda nem kéne becsatangolnia.
Jobban szem- és fülügyre véve a lányt, aki elég fenyegető közelségben állt tőle, észrevette, hogy szívdobogást nem hall a lány irányából. A lány bő egy fejjel volt alacsonyabb, de körülbelül egy idősek lehetnek. A lány illata, jobban mondva szaga a parfüm-felhő alatt olyan volt, mint egy éppen zajló temetkezési ceremónia: állott.
Tudta jól, hogy nagy valószínüséggel élete első vámpírja áll vele szemben (és sokadik tuskója). Egészen biztos, hogy a lány nem lehet más, csak vámpír, ember ilyen gyorsan nem ugrik elé, ha meg fajtárs lenne, akkor nem nevezte volna farkasnak.
Noha nem lettek volna szemtanúk, nem akart vérontást rendezni a város belsejében, és ahogy Risa is mondta, nincs jó ízük az élőholtaknak, noha ínyenc lévén bármit megadott volna egy kis vámpírhús-kostolóért, tudta jól, hogy most ki kell hagynia az alkalmat.
Bízva képességében, és abban, hogy a lány valóban nem idősebb és ügyesebb mint ő, belenézett a lány arcába, gúnyos mosolyra húzta el a száját, ami teljesen őszinte volt, sajnálta a lányt, úgy gondolta, hogy a vámpírok valóban nem látszanak a tükrökben és fényképeken, pedig ennek a lánynak kéne egy kép magáról, hogy milyen nevetségesen is néz ki kivülről, amikor flegma.
Ita egy amerikai focistát megszégyenítő mozdulattal kivetette magát oldalra, be a sürűbe, és mindent kockára téve felugrott a levegőbe, és már vérfarkas alakban futott a park széle felé. Mikor kiért visszaváltozott és megfordult, akkor látta, hogy a lány nem bírt vele lépést tartani. Tudta, hogy innen inkább el kéne tűnnie, és elindult a legközelebbi nyitott ajtó felé.

/Black Rose Coffee House/

A srác nem szólt semmit, igazából nem is vártam, jobb így! Egy gyors mozdulattal elillant, ezt egy gúnyos mosollyal nyugtáztam. Azt hitte utána megyek, még láttam ahogy vissza nézett. Hihetetlenek egyesek, egy korcs nem érdekel. Gyorsan el is fordultam, és sétáltam tovább, ez volt amit tenni akartam, egyedül, és nem egy lykae társaságában. Főleg, hogy ősi ellenségek vagyunk. De Mystic Shadow vámpírok, és emberek lakta hely... Hogy kerül ide egy ilyen? Végül megéheztem, de most valami mást akartam. Így elindultam a belváros felé.

//Mystic Shadow-i klinika/Blood bank//