Idézetek!

Ide írjátok ha esetleg kedvetek van kicsit gondolkodni.
Én máris írok egy kis idézetet.

"Este, ha éj szele
száll a erdőn,
vadásznak a vámpírok hallgatagon.
Nézik a Holdat, az éji
csodát, tőle remélnek
több vacsorát."

Persze ez át van költve itt az eredeti----------> "Este, ha éj szele
száll a tavon, ülnek a békák hallgatagon.
Nézik a Holdat, az éji csodát,
tőle remélnek több vacsorát."
(Janicsák István)

"Míg a szél a fák fölött susog,
Az éj ura a fák alatt kuporog.
Míg a vadra vár,hogy jő-e
A vámpírnak csendes az elméje.
Midőn a vadat megpillantja,
Élő nincs,ki vadat űzni látja.

Eltűnik az éj,a köd felszáll,
A vámpír honába tova áll.
Csöndesen tengeti napját
Várja mivel töltheti idejét,
Jön a vendég,s maga az éj is,
Együtt indulnak el vadra is."

(most ennyit tudtam összehozni...még fejlődnöm kell.

A vérszívók románca

Tüzes ajkad az ajkamhoz ér,
Elszáll felettünk egy denevér.
Nyakadhoz bújok,mely hófehér,
Megharaplak s vöröslik rajta a vér.

Felszisszensz,de élvezed,
Közben magamba szívom a véredet.
Enyém vagy már,sorsod beteljesült,
Szíved örök csendre szenderült.

Gyermekei vagyunk a sötét éjszakának,
Szerelmes vámpírjai az örökkévalóságnak!

Tested testemhez ér,
Ajkad ajkamhoz.
S harapjuk egymást,
Míg az éjjel hajnalt hoz.

Egymáshoz bújva nézzük a napfelkeltét,
Testünk hamvait a szél fújja szét!

Laki Boldog szülinapot!!!

Itt az évnek azon napja, Lakinak a szülinapja.
Laki légy jó, s szót fogadó, ne legyen rád rossz szó.
Ezer áldás hulljon rád, köszönt téged sok barát.
Így hát annyit kiáltunk: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK!!!

Azt hiszem ezt mindannyiunk nevében is írhatom. Isten éltessen még egyszer... és ezerszer.

Puszi Admin.

Új verssel jövök nektek, (holott beállt az oldal)

Karácsony egy szent ünnep,
Mind kicsinek, mind felnőttnek.
Itt nem az ajándék a lényeg,
Hanem az egymás iránti szeretet.

Teljesen mindegy, hogy mit írok e lapra,
Csak az a légyeg, hogy a szívem adja.
Gondolatom ebben a pillanatban messze száll,
S várja az ihletet adó talányt.

Ha azt mondom megtaláltam, hát hazudok,
Így tovább víve gondolatom,
Csak leírom, mit gondolok!

Áldott Békés Boldog Karácsonyt Kívánok,
és Sikerekben Gazdag Új Évet!

(Ez ismét saját, szóval, hajrá.... gyertek vissza....)

A születéssel új élet kezdődik,
A csöppséget szüleik felnevelik.
Mert gyermeknek lenni jó,
Elindul velünk egy kis hajó.

Már nagyobbacska a gyerek,
Azt mondják rájuk: tinédzserek.
Mert a kamasz kor jó,
Barátokkal teli a hajó.

Szerelmesnek sokszor lenni,
Felnőve párunkhoz hozzámenni.
Mert a felnőttnek sokszor jó jó,
Habár néha elakad a hajó.

Gyermek születik majd egy pár,
Felneveli őket a boldog házaspár.
Mert szülőnek lenni jó,
Jó irányba siklik a hajó.

Megöregedni, unokát látni,
Az idősnek öröm bármi.
Mert családban lenni jó,Lassan kiköthet a hajó.

A föld végül eltemeti testünk,
Hosszú utunk végéhez értünk.
Mert élni és lenni jó.
Kikötött végre a kishajó.


/saját, kb 2hónapja írtam...\

Nana írta:A születéssel új élet kezdődik,
A csöppséget szüleik felnevelik.
Mert gyermeknek lenni jó,
Elindul velünk egy kis hajó.

Már nagyobbacska a gyerek,
Azt mondják rájuk: tinédzserek.
Mert a kamasz kor jó,
Barátokkal teli a hajó.

Szerelmesnek sokszor lenni,
Felnőve párunkhoz hozzámenni.
Mert a felnőttnek sokszor jó jó,
Habár néha elakad a hajó.

Gyermek születik majd egy pár,
Felneveli őket a boldog házaspár.
Mert szülőnek lenni jó,
Jó irányba siklik a hajó.

Megöregedni, unokát látni,
Az idősnek öröm bármi.
Mert családban lenni jó,Lassan kiköthet a hajó.

A föld végül eltemeti testünk,
Hosszú utunk végéhez értünk.
Mert élni és lenni jó.
Kikötött végre a kishajó.


/saját, kb 2hónapja írtam...\

Ez nagyon jó, csak kár, hogy nem mutattad még Örülök, hogy megosztottad

Nayadétól :$

Ez ő, egy igazi bakancsos barátnő,
Ha kell segít, hogy legyen közös jövő.
Kiáll melletted ha kell,
Lelked sosem rúgja fel.

Néha talán kicsit nyers,
Kedvenc irodalma a vers.
Talán az őszinteség miatt szeretem,
Vagy a közös gyros hozta így nekem?

Örülök, hogy megismertem mára,
Köszönöm Éjszaka Háza!
Ha tovább ragozom az igét,
Kifiléz engem, mint egy csirkét.

Köcce csajszeem

Két motoros

Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Elég volt nekik mit egymástól kaptak,
szerelmüknek határt soha nem szabtak.
Élvezték a száguldást a hosszú utakon,
szálltak egymás mellett külön motoron.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén, ha két motoros megjelent,
leírni ezt nem lehet, ezt érezni kell.
Fekete bőrruha fekete szkafander,
fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában snyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel.
Hosszú utakon el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak és egymásra vigyáztak.
Egymás nélkül soha nem indultak útnak,
egyetlen kérése ez volt a fiúnak.
Féltette szerelmét, hisz ő volt a mindene,
röviden tömören az egész élete.
Ők is, mint más szerelmesek sokat veszekedtek,
de csak addig tartott aztán kibékültek,
ám egy napon minden másként történt,
nem tartották be a jól bevált törvényt.
Távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymást,
a szülők azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek,
még nem békéltek a megsebzett szívek.
Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.

Egy csillagtalan borús éjszakán,
elhatározásra jutott a lány.
Tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s szerelmétől bármikor bocsánatot kérhet.
Fejében megszilárdul e hirtelen gondolat,
nem is töprengett oly sokat,
hirtelen gyorsasággal be is öltözködött,
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,
föltette fejére a fekete szkafandert.
Lenn az udvaron felült a motorra,
csak akkor jutott eszébe mikor már berúgta,
hogy volt egy kérése régen a fiúnak:
nála nélkül soha ne induljon útnak.
Keze ekkor rátalál egy féltve őrzött képre,
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemében ekkor már könnyek égtek,
még egyszer jól megnézte a képet,
majd visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért
már csak a motorjának, s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Az út szélén vén fák sorakoztak, jó öreg barátok,
jó öreg nyárfák, hisz ezt az utat már egy párszor bejárták.
A motorost egy fénysugár követte,
közben egyre több csillag kúszott fel az égre.
Gondolatai már régen messze jártak
csak nézte az utat s nem, vette észre,
hogy mindjárt oda ér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,
de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Ebben a pillanatban az járt a fejébe,
hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe,
meg nem ölelheti kezét nem foghatja,
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Hiába sietett vége mindennek, a szerelemnek,
a boldogságnak a csodás életnek.
A halállal csatázva a szeme könnybe szaladt,
hogy sietett, íme hoppon maradt.
Fájdalmat leküzdve csendesen suttogott,
a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled leszek,
légy boldog, akkor én is az leszek,
emlékezz arra csak téged szerettelek.
Egyetlen vércsík volt ami a szkafander alól a szájából
kibuggyant s az arcán végig futott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában
a motor közelében a vén fák árnyékában.

Pontosan egy éve ennek az éjszakának
a fiú eleget tesz becsületszavának.
Megfogadta ugyanis még ott zokogva,
hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,
a fején ekkor már fenn volt a szkafander,
lenn az udvaron felült a motorra,
gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott, s mire az országútra kiért,
már csak a motorjának és álmainak élt.
A temető ott volt az országút szélén,
a sír mit keresett a temető végén.
Leszállt a motorról és letérdel elébe,
húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította, melyre nagy piros betűkkel
ez volt írva: NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED.
A régi emlékek újra felkavarták,
a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
A barátok ott álltak sorban mögötte,
fekete kendőjét a fejfához kötötte.
Elindult a motorhoz a jó öreg baráthoz,
de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
A temető kapuban felült a motorra,
barátai követték őt részvéttel sorba,
így emlékeztek a hajdani barátra.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,
az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,
hosszú hónapokig mily boldogok voltak,
de ő elment itt hagyta, s már nem érdekli semmi,
csak egyetlen gondolat: utána menni.
Könnyes szemmel a kormányt markolta,
s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,
nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,
lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,
a motor közelében, a holdfény árnyékában.

//Néha én is így érzem magam, csak rohanok a semmibe, és a végén ott vár a szakadék //